Miről álmodik a gyertyaláng?

Álmos vagyok – ásított a gyertya.

A kisfiú szorosan markolta az asztal szélét, lábujjhegyre kellett pipiskednie, hogy az asztallapra felláthasson.

– Most el fogsz aludni? – kérdezte a gyertyát.

A láng válaszul lobbant egyet, igazgatta magát, fénylett, hullámzott.

– Lehet. Késő van már… – felelte.

– Nem akarom! – kiáltott a kisfiú megijedve.

– Mi az? Mi aggaszt ennyire? – faggatta gyengéden a gyertya.

– Ha meghalsz, sötét lesz… – mondta a gyermek szorongva.

A gyertyaláng kedélyesen felnevetett.

– Meghalni? Én nem halok meg! – tiltakozott.

– Hát akkor mi történik veled? – firtatta csodálkozva a fiú.

– Álmodom. – A gyertya hangja egészen elhalkult, ahogy magyarázni kezdett. – Kevesen tudják, de a felszálló füst a gyertya lelke. Amikor elalszom, az álmom elszáll vele, s bejárom a világot!

A fiú szeme elkerekedett a csodálkozástól.

– És mondd csak, mi mindent látsz odafentről?

– Ó, nagyon sokfélét látni ám onnan! Először mindig körbejárom a házat, megnézem, ki mit csinál. Anyuka olvas, apuka mosdik, a gyerekek képeskönyvet betűzgetnek a takaró alatt. Minden csendes. S azután kiszököm egy apró résen, s enyém a levegőég! Először csak a kertet látom: sündisznó araszol a házfal mentén, a fák kedélyesen bólogatnak az esti szélben. Magasabbra szállok, és már látom az utcát. Felvilágít egy autó fényszórója, berreg a motor. Csizma alatt ropog, csikordul a hó, valaki épp a két utcai lámpa fényköre között jár. Még feljebb érek, s már száz meg száz testvéremnek látszik a város minden ablaka. Olyan kicsik, a szellő, ami engem sodor egyre fölfele, egy rezzenéssel elfújhatná őket. De azért én még látom a nevető embereket az üveg mögött, az ásításokat meg az ébredező álmokat is. Olyan magasan már elég tiszta a levegő, hogy látszódjanak, a két fény között, kristálytisztán. Végül már csak a csillagok vesznek körül. Az égi gyertyák. Ott megpihenhetek reggelig, amíg az Égi Ember végig nem jár a gyertyakoppintójával.

A kisfiú álmosan pislogott, homlokát az asztal peremének támasztotta, és lehunyta a szemét.

A gyertyaláng már egészen alacsonyan lobogott, a következő pillanatban belefúlt az olvadt, fényes viaszba.

– Jó éjszakát! – mormolta a kisfiú a sötétben.

– Szép álmokat! – felelte a füst.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s